Farsang

A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszakot hívják farsangnak, amelynek három utolsó napja “a farsang farka” a fékevesztett öröm és mulatozás ideje volt. Ez vidám, tavaszelőző ünnepség, mely a nagyböjttel ér véget. A katolikus egyház liturgiájában ez a rövidebb évközi idő, ilyenkor a remény színében, zöldben misézik a pap.

A tél és a tavasz szimbolikus küzdelme, amely már az óév temetésével kezdődik, a farsangban ér a tetőpontjára.  A telet jelképező bábot valami módon elpusztítják: vagy a vízbe “fojtják” vagy elégetik. Ez a télkihordás, téltemetés.

A Magyarországon közismert farsang elnevezés a bajor-osztrák Fasching szóból ered. Ez a fogalom - akárcsak a karnevál - a középkorban a böjttel függött össze, a böjt napját megelőző, húshagyókeddi éjszaka elnevezése volt. Ezt jól mutatja a Fasching irodalmi formája, a Fastnacht (Fasten=böjtölés; Nacht=éjjel). Ezt a szóformát őrzi a Nyitra megyei farsangi köszöntő refrénje, amelyet Kodály Zoltán jegyzet fel 1909-ben: “Agyigó, agyigó, fassang, fassang!”  Az idők folyamán a fogalom már a böjti napokat megelőző egész, másfél hónapos időszak jelölésére szolgált. (Más értelmezés szerint a farsang neve a német fasen, faseln: mesélni, pajkosságot űzni, szóból ered.)

Velencében már István-napján (december 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napkor (január 20.) kezdődik a farsang, de Rómában csakis a hamvazószerdát megelőző 11 napot mondják farsangnak, illetve karnevalnak. Eredetileg maga a fogalom húshagyó keddet jelölte  olaszul: carne-vale=hús, isten veled!, vagy a középlatinban: carne levamen=hústól való tartózkodás).

A latinok a természet újjászületését köszöntő tavaszünnepsége-ket tartották ilyenkor. A régi görögök Dionüszosznak áldoztak, míg az ókori Rómában a február 15-én rendezett Lupercalia-ünne-peken kecskét szenteltek az isteneknek. A középkorban is tovább éltek ezek az álarcos, állatjelmezes felvonulások. A reneszánsz Firenzében az álarcosbálok védnöke maga a városállam Medici-uralkodója, Lorenzo il Magnifico volt.

Dionüszosz

A római farsang lóversenyeiről (Corso) is híres volt. Párizsban a boeuf gras-t (kövér ökör) álarcosok vezetik körül a városban s ezzel fejezik be a farsang ünnepét. Spanyolország-ban, különösen Madridban, Sevillában és Cadizban rendkívüli fényes álarcos felvonulások a divatosnak.
A Németországban is divatos álarcos felvonulásokról és az ezekkel összekötött pajkos-ságokról elnevezték a húshagyó keddet bolondok keddjének (Narrenfest). A német reformátorok majdnem örökre elfojtották e népünnepeket, s csak a múlt század elején kezd-ték egyes német városok újra feléleszteni; pl. München, Aachen s főképp Düsseldorf.

A mai napig őrzi ezt a hagyományt a Velencei karnevál, amely külföldről is nagyon sok látogatót vonz, ez talán Európa leghíresebb karneválja. Ahogy a maszk viseletből megszületett a színház, a velencei karnevál is azt sugallja, hogy az egész világ nem más, mint hatalmas színjáték. Farsang idején Velence a színpad, álarcosai pedig a szereplők.

Az ókori görög komédia maszkjai és a híres velencei porcelánarcok vegyülnek a jelenkor emblematikus figuráival, pl.: a Csillagok háborúja űrlényeivel.

Híres a nizzai karnevál is, hatalmas, díszes kocsik menetével virágok csatájával vonzza a látogatókat. A rajnai karneválnak, melynek hagyományait 1823-ban élesztette újjá a kölni polgárság, már novemberben megkezdődnek az előkészületei. A kölni karneváli tradíciók része az úgynevezett asszonyfarsang, amikor hamvazószerdán a nők külön vigasságot rendezhetnek maguknak, kizárva a mulatozásból a férfiakat.

Ausztriában a farsangi mulatságok központja a karintiai Villach. Farsangszombaton az egész város jelmezbe, álarcokba öltözik, még a bolti eladók is maszkok mögé rejtőzve szolgálják ki a vásárlókat; a polgármester pedig egy napra ünnepélyesen átadja a hivatalát a farsangi hercegnek, a Fidelius-nak.

A farsangot Európán kívül is megünneplik. Amerikában a legnagyobb múltra a New Orleans-i karnevál tekint, de a leglátványosabb a Rio de Janeiro-i, amely egy hétig is eltart. Bővebben a riói karneválról: http://www.die-seite.at/special/rio/rio.htm http://www.carnaval.com/cityguides/brazil/rio/in_riocarn.htm

A brazilok szerint ez a világ legnagyobb ünnepe, melyre minden évben 300. 000 turista érkezik. A karnevál egyben verseny a legjobb szambaiskolák között. A karneváli felvonulás utcája a "Sambadron", amely 1700 méter hosszú és 60. 000 nézőnek biztosít helyet. Az előkészületek egy évig is eltartanak.     A táncosok rengeteget gyakorolnak, a varrónők hónapokon át készítik a jelmezeket, kalapokat és még további 1500 ember dolgozik a szambaiskolák sikeréért. A parádé belépői nagyon drágák, de aki ezt nem engedheti meg magának, nem kell bánkódnia. Rio utcáit tomboló brazilok áradata tölti be: ők így ünneplik tánccal, mulatozással a brazil farsangot, a riói karnevált.

A farsang
A farsang hossza évről-évre változik, mivel zárónapja a húsvét időpontjához kötődik. Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. A városi polgárság elsősorban a német hagyományokat vette át (erre utal az elnevezés is az olasz "carneval" helyett), míg az arisztokrácia körében az itáliai és francia szokások terjedtek inkább el. De fellelhetők pogány germán vagy éppen ókori görög, római motívumok is.
Maga a szó német eredetű, "faseln" jelentése fecsegni.
Ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor viadalokat is. Latin nyelvterületen a 'carneval' szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés.

Népszokások

Farsang (Vízkereszt - Hamvazószerda)
A farsangi ünnepkör legfeltűnőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta szólnak az adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről, az állatalakoskodások különböző formáiról. A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét is.
Napjaink leglátványosabb farsangi alakoskodása a Mohácson lakó délszlávok csoportos busójárása. E busók fából faragott álarcokban jelennek meg, mozgásuk, viselkedésük rituálisan meg van szabva. A busóálarcot eredetileg csak a felnőtt sokác férfiaknak volt szabad felölteniük, a legények másfajta álarcot viseltek.
Az farsangi alakoskodók általában kis párbeszédes jeleneteket is előadnak, ilyenkor kerül színre a tréfás halottasjáték vagy lakodalom is. A farsangi lakodalmas játékok közül leglátványosabb a nyugatdunántúli rönkhúzással összekötött mókaházasság. A kidöntött fát húzták végig az úton a leányokból, legényekből álló párok. A menet közben bohókás esküvő játszódott le. A rönkhúzást olyankor rendezték meg, mikor a községben abban az évben nem volt lakodalom.
Régebben az ország sok részén szokás volt húshagyókedden a pártában maradt leányokkal tuskót húzatni.
Szokásos volt a farsang idején a lányok, asszonyok külön farsangolása is.
A farsang gondolatköre elsősorban a házasság témája körül forgott. Azokat a lányokat, akik pártában maradtak, farsang végén szokás volt kicsúfolni. Szatmárban pl. kongóztak: húshagyókedden a pártában maradt lányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögettek a fiúk.
Zoborvidéken a farsang utolsó előtti vasárnapját Talalaj-vasárnapnak (talalaj-vasárnapi énekek), míg farsang vasárnapját Sardó-vasárnapnak nevezték (sardózás).

Farsanghoz kapcsolódó linkek: www.unnep.lap.hu,